Egyszer a molyhos tölgy szerelemre lobbant Látva a szömörcét szíve nagyot dobbant Koronáját törte, folyamodjék cselhez Ágaival miként érjen a kis cserhez Mivel a fák sorsa a földhöz ragadtság S ha szellő sem lebben A mozdulatlanság Kínjában a molyhos kérlelte az eget…
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Utolsó kommentek