(férfi)
Vesd le az ingedet
Lebbentsd ki melledet
Lebbentsd ki hadd látom
És még olyat tegyél, hogy te, nekem legyél
A kebelbarátom
(közben, ez jár a fejében)
Mellesleg, a lebbentett keblek mellett
Szeretem, a frissen kirántott
Finom csirkemellet
(nő)
(Áhítattal mondja)
Ó, te édes, te drága
(gondolja)
Kinek, oly drága a nadrágja
Hogy leülni sem mer
Csak állva
Állja a
Sarat
Közben meg rajtam matat
Ha már kimatattad
Magadat
Rajtam
Rajtam legyen a sor
Végre
Hiszen mi végre a matatás
Ha azt nem követi
Egy kiadós útmutatás
Nincs szükségünk ahhoz
Erkélyre
Hogy mi ketten
Rátaláljunk
A
Kéjre
És most rajtunk áll
Hogy közösen álljunk
Vagy üljünk
Rajta hát
(sürgetően sorolja)
Merüljünk
Jó alaposan bele
A nadrággal végezzünk
Le vele
(türelmet erőltetve magára)
S, ami, ott benn csak
Magában áll
Én tudok neki egy jobb helyet
Idebent, az odabenti magányos helyett
Ki tettre kész, most nem dumál
(hadarja)
Na, add csak gyorsan
Mi
Nekem dukál
(lassan, érzelemmel, és felfokozott vággyal leheli)
Ó
Ez jó
Ez, az
Mi
Nekem való
Utolsó kommentek